Egy kéz, ujj vagy végtag elvesztése a legmélyebb lelki traumák közé tartozik. A veszteséget sok beteg gyászfolyamatként éli meg, amelyben megjelenhet a tagadás, a düh, az alkudozás, a szomorúság és végül az elfogadás. Ez hosszú és nehéz út, amely során az önértékelés és a jövőkép is sérülhet.

A pszichés támogatás abban segít, hogy a beteg ne egyedül járja végig ezt az utat. A rehabilitáció során új életcélok megtalálása és az erőforrások felfedezése adhat erőt. A szakember támogatása hozzájárulhat ahhoz, hogy a páciens új önazonosságot építsen ki, és képes legyen reményteli jövőképet kialakítani saját maga és családja számára.

Gyakran felmerülő kérdések:

• Hogyan dolgozhatom fel a veszteséget?
• Mi segíthet abban, hogy új célokat találjak?
• Lehet-e újra teljes életet élni végtag nélkül?